Rájöttek a sejtbiológia 40 éves rejtélyére 19

Rájöttek a sejtbiológia 40 éves rejtélyére

Egy új tanulmány bemutatta, hogyan görbülnek a sejtmembránok, hogy létrehozzák azokat a “szájakat”, amelyek lehetővé teszik a sejtek számára, hogy elfogyasszák az őket körülvevő anyagokat.

“Ahogyan az étkezési szokásaink alapvetően befolyásolnak számos dolgot a testünkben, úgy a sejtek “evésének” módja is fontos a sejtek egészsége szempontjából” – mondta Comert Kural, az Ohio Állami Egyetem fizika docense, a tanulmány vezető szerzője. “És a tudósok mostanáig nem értették, hogy ez hogyan történik”.

Hirdetés A múlt hónapban a Developmental Cell című folyóiratban megjelent tanulmány megállapította, hogy a sejtek közötti gépezet egy erősen ívelt kosárszerű struktúrává áll össze, amely végül zárt cellává nő. A tudósok korábban úgy vélték, hogy ez a szerkezet lapos rácsként kezdődik.

Az extracelluláris vezikulák biogenezise során a sejten belül a plazmamembrán alatt elhelyezkedő kortikális kéreg degradálódik azokon a helyeken, ahol kifelé boltosuló membrán vezikula lefűződés történik. Ezt megelőzi számos fehérjének az adott membránterületre történő toborzódása, majd a vezikula kiboltosul, különböző citoplazmatikus komponensek kerülnek bele, végül lefűződik és záródik a plazmamembrán.

A membrán görbülete fontos, mondta Kural – ez szabályozza azoknak a “zsebeknek” a kialakulását, amelyek az anyagokat a sejtbe befelé és a sejtből kifelé szállítják.

A “zsebek” befogják a sejt körüli anyagokat, az extracelluláris anyagok körül alakulnak ki, mielőtt vezikulákká – egy vörösvértest méretének egy milliomodrészével kisebb zsákokká – alakulnak. A vezikulák a sejt egészsége szempontjából fontos dolgokat – például fehérjéket – szállítanak a sejtbe. Így viszont a sejteket megfertőző kórokozók is eltéríthetik őket.

Ám az a kérdés, hogy hogyan alakulnak ki ezek a zsebek a korábban laposnak hitt membránokból, közel 40 évig megakasztotta a kutatókat.

“Ez egy ellentmondás volt a sejtkutatásban” – mondta Kural. “Most viszont képesek voltunk szuperfelbontású fluoreszcens képalkotást használni, hogy ténylegesen megfigyeljük, hogyan alakulnak ki ezek a zsebek az élő sejtekben, így választ tudtunk adni arra a kérdésre, hogyan jönnek létre.

“Egyszerűen fogalmazva, a korábbi tanulmányokkal ellentétben, nagy felbontású filmeket készítettünk a sejtekről, ahelyett, hogy pillanatfelvételeket készítettünk volna” – mondta Kural.

“Kísérleteinkből kiderült, hogy a fehérjeszerkezetek már akkor elkezdik deformálni az alatta lévő membránt, amikor a vezikulaképződés helyére szerveződnek.”

Ez ellentétben áll a korábbi hipotézisekkel, amelyek szerint a sejt fehérjeszerkezeteinek energiaigényes átrendeződésen kellett keresztülmenniük ahhoz, hogy a membrán meggörbüljön, mondta Kural.

Az élő szervezetek számára kulcsfontosságú szerepet játszik, ahogyan a sejtek a vezikulákat fogyasztják és kiürítik. A folyamat segít a rossz koleszterin kiürítésében a vérből; emellett idegi jeleket is továbbít. A folyamatról ismert, hogy számos betegségben, köztük a rákban és az Alzheimer-kórban meghibásodik.

“A membránhoz kötött vezikulumok eredetének és dinamikájának megértése fontos – ezeket felhasználhatjuk gyógyszerek gyógyászati célú szállítására, ugyanakkor a kórokozók, például vírusok eltéríthetik őket, hogy bejussanak a sejtekbe és megfertőzzék azokat” – mondta Kural. “Eredményeink nemcsak az élet alapjainak megértése szempontjából fontosak, hanem a jobb terápiás stratégiák kifejlesztése szempontjából is”.

Hardverek, szoftverek, tesztek, érdekességek és színes hírek az IT világából ide kattintva!

Forrás

ElőzőKövetkező

Egy hatalmas, ezer fényév széles buborék veszi körül a Földet 9

Egy hatalmas, ezer fényév széles buborék veszi körül a Földet

A Föld egy ezer fényév széles, több ezer fiatal csillaggal körülvett üregben fekszik, egy új tanulmányban ezen struktúra kialakulását vizsgálják  – írja a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ oldala. Catherine Zucker, a Space Telescope Science Institute munkatársa és kollégái galaktikus szomszédságunk evolúcióját rekonstruálták, bemutatva, hogy egy láncreakció 14 millió éve miként vezetett el egy hatalmas, a közeli fiatal csillagok kialakulásáért felelős buborék megjelenéséhez.

„Ez egy igazi eredettörténet, most először tudjuk megmagyarázni, hogy miként kezdődött az összes közeli csillag képződése” – mondta Zucker. Az új vizsgálat egyik központi eleme egy 3D-s téridő animáció, amely megmutatja, hogy a Föld 500 fényéves környezetében a fiatal csillagok és csillagformáló régiók a Lokális Buborék nevű térrészen fekszenek. A Lokális Buborék létezéséről eddig is tudtak a csillagászok, de csak most írták le kialakulását.

A friss eredmények alapján 14 millió éve egy sor szupernóva miatt a csillagközi gáz kifelé kezdett el áramlani, létrehozva egy buborékszerű struktúrát. Ma hét csillagközi régió vagy molekuláris felhő fekszik ezen buborék felszínén.

A kutatók úgy vélik, hogy a furcsa alakú struktúra lassan, de folyamatosan nő.

A vizsgálathoz a szakértők az Európai Űrügynökség Gaia űrtávcsövének adatait elemezték.

João Alves, a Bécsi Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint amikor az első szupernóvák létrehozták a Lokális Buborékot, a Nap még messze járt. Mintegy 5 millió éve viszont csillagunk megérkezett a Tejútrendszer azon részébe, ahol a struktúra van, és most nagyjából a közepén helyezkedik el.

A kutatók már közel 50 éve felvetették, hogy galaxisunkban számos hasonló buborék lehet. Az új eredmények alátámasztják ezt az elképzelést, úgy tűnik, hogy a Tejútrendszer egy ementálihoz hasonlóan üregekkel van tele. A csapat azt tervezi, hogy folytatja a projektet, hogy kiderüljön, miként hatnak egymásra ezek a buborékok.

Forrás

Magyarországon fedezték fel 2022 első üstökösét 19

Magyarországon fedezték fel 2022 első üstökösét

Magyarországon fedezték fel az új év első üstökösét. Az eddig ismeretlen égitestet Sárneczky Krisztián fedezte fel 2022. január 2-án a Piszkéstetői Obszervatórium 60 centiméteres Schmidt-távcsövével.

„Igazán remekül indult az év a Piszkéstetői Obszervatóriumban, ahol január elseje/másodika éjszakáján egy hagyományos és egy ultragyorsan forgó földsúroló kisbolygó mellett egy új üstököst is sikerült felfedezni, 36 éve az elsőt hazánkból” – idézte fel Sárneczky Krisztián, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) munkatársa a csillagaszat.hu hírportálon hétfőn megjelent cikkében.

Mint írta, rögtön a harmadik átvizsgált képhármason feltűnt egy korábban ismeretlen, 30-40 méter átmérőjű földközeli kisbolygó.

„Ez lett a 2022 AC jelű égitest, amely december 28-án 1,1 millió kilométerre haladt el mellettünk, és a felfedezés idején már távolodóban volt” – tette hozzá.

A kutató beszámolója szerint hajnali fél 4 körül az egyik felvételsorozaton feltűnt egy újabb földsúroló kisbolygó is. Erről a 70 méter átmérőjű égitestről később lengyel csillagászok kiderítették, hogy mindössze 3 perc alatt fordul meg a tengelye körül, ami még ezeknél az apró szikláknál is rendkívül gyorsnak számít – tette hozzá a csillagász.

„Igazából még felfogni sem sikerült, hogy megvan az éjszaka második kisbolygója is, mert pár perccel később, rögtön a következő területen feltűnt egy újabb mozgó égitest, amely azonban más volt, mint az elmúlt másfél évben felfedezett ötven földközeli kisbolygó. Ez is gyorsan haladt a csillagos háttér előtt, de határozott ködösség vette körül” – írta Sárneczky Krisztián, aki az elmúlt években több száz különböző objektumot, köztük számos földközeli kisbolygót fedezett már fel a Piszkéstetői Obszervatórium Schmidt-távcsövével. „Annyira váratlan volt a ködös megjelenés, hogy elsőre azt gondoltam, a Schmidt-féle optikai rendszerben előforduló, ködös megjelenésű tükröződés (szakszóval Klingon-űrhajó) járatja a bolondját velem, vagy esetleg a kép sarkaiban apró defókuszáltság miatt elmosódott a kép. Ám a sebtében, digitálisan összeadott felvételeken más volt a ködösség szerkezete és mozgása, mint ezekben a téves esetekben lenne” – emlékezett vissza.

A csillagász ezt követően a Minor Planet Centerrel (MPC) közölte az égitest felfedezését. Mint írta, ez a feltétele annak, hogy a megtaláló személyről nevezzék el az üstököst.

Beszámolója szerint hamarosan a megerősítő felvételek is elkészültek, és mivel ezeken is határozottan ködös volt az égitest, és még egy rövid csóva is látszott nyugat felé, elindította az évtizedek óta várt folyamatot. A csillagász elektronikus levelei alapján az égitest előbb felkerült a földközeli kisbolygókat megerősítő oldalra, majd pár perccel később az MPC munkatársa átrakta az égitestet a lehetséges üstökösöket feltüntető oldalra.

A beszámoló szerint megtalálása idején az üstökös mindössze 60 millió kilométerre volt bolygónktól, miközben egy átlagos kométát a Jupiter naptávolságában (750 millió kilométer) vagy még messzebb szoktak felfedezni. Keringési iránya ellentétes a bolygók keringési irányával, és pályasíkja is nagy szögben, 63 fokkal hajlik a Föld pályasíkjához.

„Valószínűleg minden idők egyik leghalványabb, parabola közeli pályán járó üstököse akadt a hálómba, amely gyorsan közeledett felénk, így egy hónappal korábban jóval halványabb, két hónappal ezelőtt pedig még a legnagyobb keresőtávcsövek számára is elérhetetlen volt” – jegyezte meg a kutató, aki írt arról is, hogy az üstökös maximális fényessége 50 ezerszer lesz kisebb annál, hogy szabad szemmel is megpillantható legyen. A felfedezést követően Európából, Amerikából és Ázsiából is megfigyelték a kicsi, gyors mozgású üstököst.

„Végül január 7-én hajnalban, egy újabb átészlelt éjszaka utáni alvás közben jött a megváltó hír, hogy hivatalosan is a nevemre vehetem a 2022-es esztendő első, C/2022 A1 jelű üstökösét” – írta a csillagász.

Ezzel Kulin György (1942) és Lovas Miklós (1942–1986 között öt felfedezés) után Sárneczky Krisztián a harmadik magyar csillagász, akiről üstököst neveztek el.

(MTI)

Forrás

politikon.hu Feliratkozás a legfrissebb hírekről és frissítésekről szóló értesítésekre.
LEGKÖZELEBB
ENGEDÉLYEZEM
Share to...