Nyilvános gyűjtés kezdődik az ipolysági gettóból elhurcoltak emléktáblájára 56

Nyilvános gyűjtés kezdődik az ipolysági gettóból elhurcoltak emléktáblájára
Az egykori ortodox zsinagóga mellett volt a gettó bejárata (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)

Az ipolysági gettóból elhurcoltak emlékére az egykori gettó bejáratához emléktáblát szeretnének elhelyezni civil szervezetek, valamint a helybéli lokálpatrióták. A több mint ezer holokauszt-áldozat emlékére állítandó táblát adományokból szeretnék elkészítettni. A nemes cél értelmében nyilvános adománygyűjtést indítottak a mai nappal.

Mint a közleményben olvasható: a második világégés idején közel kilencszáz zsidó élt az Ipoly menti kisvárosban. Többségük elismert kereskedő, földbirtokos, mágnás, valamint értelmiségi volt. Aki nem menekült el időben, azt deportálták, és a halálba küldték. Több mint 1200 zsidót – nőket, férfiakat, gyerekeket és időseket – gyűjtöttek össze a Rózsa és a Malom utca között elterülő ipolysági gettóban. A gyűjtőtáborból mindenkit a vasútállomásra hajtottak, ahonnan marhavagonokban szállították őket Auschwitzba. A gyerekeket és az öregeket azonnal elgázosították, az ipolysági gettóból elhurcoltak 90%-a nem élte túl a koncentrációs tábort.

A holokauszt áldozatai között találhatók a Kulka család tagjai, a zsinagóga falán található emléktábla Kutak Adrienn keramikusművész alkotása (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)

„Ezekre az eseményekre már csak a város idősebb polgárai emlékeznek. A fiatal nemzedék tagjai hitetlenkednek, és gyakran megkérdőjelezik az egyes információk valódiságát. Nekünk ezért is fontos feladatunk, hogy rendszeresen megemlékezzünk a tragikus eseményekről, ezzel utat mutatva a fiataloknak egy toleránsabb társadalom felé” – szögezik le a szerkesztőségünknek eljuttatott közleményben.

Mint hozzátették: a gettó bejáratánál elhelyezendő emléktábla Ipolyság történelmi mozaikjának egy újabb darabja lesz.

A kezdeményezők közadakozásból szeretnék az emléktábla költségeit összegyűjteni. Mint megjegyzik: a háromnyelvű emléktábla amellett, hogy emléket állít a holokauszt áldozatainak, lehetőséget ad, hogy elgondolkodjunk a történteken, és figyelmeztet arra, hogy ez már soha többé nem ismétlődhet meg.

Az ipolysági gettóról

Mint Kapusta Krisztina, a Honti Múzeum munkatársa, az emléktábla egyik kezdeményezője kifejtette: „az ipolysági gettót a város szegénynegyedében jelölték ki, az érintettek fél órát kaptak a bevonulásra. A kis területen az Ipolysági és a Szobi járásból 1205 embert zsúfoltak össze.”

1944. június 8-án mindenkit átszállítottak a Balassagyarmat melletti Illéspusztára, innen vitték őket tovább, Kassán keresztül Auschwitzba. Az ipolysági gettóból elhurcolt időseket és gyerekeket a vagonokból kiszállítva azonnal a gázkamrák felé terelték. A felszabadulást csak az a pár fiatal élte meg, akinek volt ereje megküzdeni a koncentrációs tábor embertelen körülményeivel.

Mint hozzátette, az egykori gettó léte és pontos elhelyezkedése csak 2016-tól került a város lakóinak köztudatába.

Sírhelyek a homoki zsidó temetőben (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)

A Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre szervezésében az érdeklődők Márton István nyugalmazott állatorvos vezetésével járhatták be a néhai gettó területét.

„Azóta is sokan tudatlanságban élnek, a gyűjtőtábor pontos helyét egyetlen eddig megjelent publikáció sem említi. Ezért éreztem szükségét egy emléktábla elhelyezésének a volt gettó bejáratánál”

– hangsúlyozta Kapusta Krisztina.

A valamikori gettó bejárata az impozáns ortodox zsinagóga mellett volt. A zsinagógával szemben Vykulinszkyék háza határolta a bejáratot.  Ez volt a gettóparancsnokság épülete is. A vészkorszakban számtalan kínzás történt a falai között. A tervek szerint erre az ingatlanra kerül az emléktábla.

Az egyik ipolysági zsidó család leszármazottai a Kutak Adrienn keramikusművész alkotta emlékmű előtt (Fotó: Pásztor Péter Felvidék.ma, archív)

„Emléktábla elhelyezését csak a város, vagy egy civil szervezet kezdeményezheti, jelen esetben az általam megszólított Pečať mesta Šahy – Ipolyság Város Pecsétje – Sigillum oppidi Saag civil szervezett vállalta magára a feladatot” – avatta be a részletekbe a Felvidék.ma olvasóit.

Az emléktábla elkészítési költségének előteremtése érdekében a szervezet gyűjtést szervez, amelyhez rendelkezésre bocsátja a számláját.

A szlovák, magyar és héber nyelvű emléktáblán az alábbi szöveg lesz olvasható:

Ez a ház és a szemközti zsinagóga is része volt az ipolysági gettónak, ahonnan 1944. 6. 8-án több mint 1200 embert hurcoltak el a haláltáborokba.

Az emléktábla állításához megközelítőleg 1800 euróra lesz szükség. A nyilvános gyűjtés január 10-én kezdődött. A tervek szerint a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából lepleznék le idén áprilisban. Alternatív időpont 2022 szeptembere, ebben az esetben a szlovák holokauszt és a faji erőszak áldozatainak emléknapján leplezik le az emléktáblát.

Hogyan járulhat hozzá a megvalósításhoz?

Pénzbeli felajánlását átutalhatja a Pečať mesta Šahy – Ipolyság Város Pecsétje – Sigillum oppidi Saag civil szervezet számlájára: Slovenská sporiteľňa, a. s., IBAN SK56 0900 0000 0002 2064 1985; variabilný symbol: 2022.

Átutaláskor a „közlemény” rovatban kérjük tüntesse fel a nevét és címét, hogy az Önnek kiállított adományozási szerződést postai úton el tudjuk juttatni aláírásra. Ne felejtse el beírni az utalás célját azonosító négyjegyű számot (variabilný symbol): 2022. Ha kérdése van, forduljon hozzánk bizalommal: [email protected]

Botlatókövek Kulka Ferdinánd és Kulka Melánia tiszteletére (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)

Ipolysági zsidóság múltja iránt érdeklődők jelenleg két egykori zsinagóga épületét, a két zsidó temetőt, valamint két holokauszt-emlékművet, illetve a Kulka család emlékét őrző botlatókövet tekinthetik meg.

Remélhetőleg hamarosan a gettóból elhurcoltak emléktáblájával bővülnek a megemlékezések helyszínei.

(Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Forrás

ElőzőKövetkező

Csollányi Szilveszterre emlékeztek Felvidéken is 6

Elhunyt Csollány Szilveszter, a „gyűrűk ura”

Ötvenegy esztendős korában, hétfőn elhunyt Csollány Szilveszter olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornász.

A gyűrű egykori kiválósága koronavírus-fertőzés okozta betegség miatt került kórházba december elején. Halálának hírét a Magyar Torna Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság jelentette be.

Csollány 1970. április 13-án született Sopronban. A tornával átlagon felüli fizikai képességeinek és tanulékonyságának köszönhetően már ötévesen megismerkedett, Győrben. Amikor követte volna a bátyját, és inkább futballozni akart, az édesanyja és az edzője meggyőzték a folytatásról, és az is sokat számított, hogy már egészen fiatalon voltak sikerélményei a versenyeken.

A fővárosba 1986-ban költözött, az Újpesti Dózsa sportolója lett, három esztendővel később bekerült a felnőtt válogatott keretébe, 1990-ben pedig – a korosztályos versenyek érmei után – első alkalommal állhatott dobogóra a nemzetközi felnőtt mezőnyben, miután harmadik lett az Európa-bajnokságon.

Szókimondó magatartása következtében, a szakvezetőkkel folytatott vitái után 1993-ban eltiltották, és fegyelmi büntetése miatt nem engedték indulni a vb-n, vagyis kizárták a válogatottból. Pedig ekkor már világbajnoki ezüst- és kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes volt, a barcelonai olimpián pedig a hatodik helyen végzett gyűrűn.

Ekkor az Egyesült Államokba költözött, és előbb St. Louisban, majd Sacramentóban fiatalokat oktatott. Nehéz körülmények között dolgozott, közben pedig egyedül, edző nélkül készült az atlantai ötkarikás játékokra. Megváltozott, és fegyelmezett emberként ezüstérmet nyert.

Egy év múlva hazaköltözött, Sydneyben pedig rendkívül tudatosan, magabiztosan versenyzett, és látványos gyakorlata emlékezetes körülmények között olimpiai aranyérmet jelentett számára.

A világversenyeken csak gyűrűn nyert érmeket, ezért manapság már sokan szerspecialistaként emlékeznek rá, pedig akkoriban erre még nem volt lehetőség. Sikertörténete a 2002-es debreceni világbajnokság megnyerésével vált teljessé, így a következő évben egy olimpiai arany- és ezüst-, egy világbajnoki arany- és öt ezüst-, illetve egy Európa-bajnoki arany-, egy ezüst- és négy bronzérem után visszavonult, mert megelégelte a folytonos fogyókúrát, a kemény edzéseket, és már a motivációja is hiányzott, hiszen mindent elért, amit akart.

Versenyzőként a torna száz százalékban kitöltötte az életét, ezért az edzések mellett nem tudott komolyan tanulni, de a civil életben elsősorban nem emiatt szembesült nehézségekkel. Miután 2005-től elkezdte kapni az olimpiai életjáradékot, felvettek egy svájci frank alapú, biztosítással egybekötött hitelt a családi házukra, aminek a törlesztőrészlete az egekbe szökött a 2008-as gazdasági világválság után. Mindez ha nem is tette tönkre, mert nélkülözniük nem kellett, de rendkívül nehézzé vált a megélhetésük.

Előfordult, hogy több különböző állása volt egyszerre. Minden munkát elvállalt, tevékenykedett egy önkormányzat sportosztályán, játszótereket gyártó cégnél, volt újságíró és középiskolában testnevelő, másfél évig pedig egy kocsmában csaposként dolgozott, de így is nehezen éltek meg.

Először 2008-ban foglalkozott gyerekekkel Sopronban, de a kezdeti sikerek és népszerűség után ellehetetlenítették a saját tornaiskoláját. Két évig, 2011 és 2013 között Izlandon egy klubcsapatnál dolgozott, amit szintén nagyon szeretett, ám két év után a felesége honvágya miatt hazatértek. Csollány ezután másfél éven át Sopron és Svájc között ingázott, ahol szintén tornaedzőként dolgozott, ahogyan később Ausztriában is.

Időközben a magyar szövetség segítségével a soproni klubhoz került, ám végül ott sem volt maradása, pedig tevékenységét a szövetségi kapitány is méltatta.

Később főállású édesapaként intézte a négytagú család dolgait, emellett az ELTE szombathelyi központjában heti kétszer külsős torna-szakoktatóként tanította a leendő tornatanárokat arra, hogyan oktassák majd a testnevelést, illetve Sopronban egy táncegyesületben tanított talajakrobatikát.

Forrás

A zselízi Dulai Henrietta felkerült a 205 legjobban rangsorolt szlovákiai kutatók listájára 15

A zselízi Dulai Henrietta felkerült a 205 legjobban rangsorolt szlovákiai kutatók listájára

Közzétették a szlovákiai tudósok rangsorát. A 205 legmagasabb H-indexel rendelkező kutató között szerepel a zselízi származású Dulai Henrietta is, aki a Hawaii-szigeteken, Honoluluban él és tevékenykedik, óceánkutatóként dolgozik.

A magyar pedagóguscsaládból származó oceanográfus szaktekintély a zselízi magyar tannyelvű alapiskolában kezdte tanulmányait, ahol már akkor a természettudományok érdekelték, ezért döntött úgy, hogy Nyitrán az élelmiszer-ipari szakközépiskolában folytatja tanulmányait mégpedig sörfőzés és borkészítés szakon.

Az érettségi után aztán Prágában szerzett diplomát nukleáris kémia szakon a Műszaki Egyetemen. Doktori tanulmányait bár ugyanitt kezdte egy rendkívüli lehetőségnek köszönhetően, mégis a floridai egyetem Óceánkutató Tanszékén fejezte be, ahol kémiai oceanográfiából írta doktori disszertációját.

Sikeres pályázat útján a Massachusetts-i Woods Hole Óceánkutató Intézet kutatója lett, majd szintén pályázat útján a honolului székhelyű Hawaii Egyetemen kapott állást, ahol a geológia és geofizika tanszék oktatójaként a Hawaii-szigetek partvidékének geokémiáját és hidrológiáját vizsgálja.

Az oceanográfia területén több érdekes és fontos kutatásban vett részt, többek között Japánban, a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön, Panamában. Első szlovákiai nőként részt vett egy antarktiszi tudományos expedíción.

„Az Egyesült Államokba kikerülve az Atlanti-óceán radioaktivitását mértük, különös tekintettel arra, milyen gyorsan ülepszik le a vízben a rádium és a radon. Az óceánba ömlő folyók torkolatánál vettünk vízmintákat, és azt is vizsgáltuk, hogy az óceánok vizében milyen arányban van a talajvíz. Ez könnyen kimutatható, mert a talajvíznek magas a radontartalma, és a termőföld, pázsit műtrágyázása miatt sokkal nagyobb arányban tartalmaz ásványi anyagokat is – ezek aztán hatással vannak az óceánok élővilágára, például algásodást okozhatnak. A világon mi kezdtünk el elsőként foglalkozni ezekkel a mérésekkel, és azt reméljük, hogy ki tudjuk mutatni az óceánok biológiai és kémiai egyensúlya, valamint a talajvizek minősége közötti összefüggést. Nagyon fontos lenne, hogy erre odafigyeljen a világ, mert az ivóvízkészletek végesek, és nem mindegy, hogy tudatosan, a felhasznált anyagok felszívódását figyelembe véve tervezünk-e meg minden egyes természeti beavatkozást, vagy a véletlenre bízzuk a dolgokat. Például Florida északi részén, ahol még csak halászattal foglalkozó őslakosok élnek, nagyszabású építkezésbe akart kezdeni egy vállalat. Az őslakosok bírósághoz fordultak, hogy tiltsa meg az építkezést, és engem kértek fel szakértőnek. Miután kimutattam, milyen hatása lenne, ha az építőanyagokat az eső bemosná az óceán vizébe, a vállalat szakemberei átdolgozták a terveiket, és több drágább, de környezetkímélő megoldást javasoltak” – nyilatkozta munkájáról egy 2006-os cikkben.

 A világ számos pontján dolgozott már azóta, így alkalma volt a szakmai előmenetel mellett fel is fedezni a bolygót és annak különböző kultúráit.

„A Fülöp-szigeteken például bennszülött halászokat alkalmaztunk segítőknek, esténként az ő történeteiket hallgattuk, az ő főztjüket ettük, és így vált a tudományos küldetés egyszersmind egzotikus utazássá is. Néha pedig szinte veszélyes kalandtúrává, mert az óceánok mélyén való kutakodás nemcsak szellemi, hanem komoly testi erőnlétet is kíván. Búvárkodni csak Amerikában tanultam meg, egy évig tartott, amíg úgy tudtam lemerülni, hogy már nem magamra, hanem a munkámra, a mérőeszközök elhelyezésére, figyelésére és a fényképezésre tudtam figyelni. Ma már nem érzek félelmet, de azért észnél kell lenni, mert a harmincöt méteres mélységben bármi megtörténhet. Szerencsére csak egyszer voltam igazi veszélyben: meghibásodott búvármellényt vettem fel, és nem tudtam belepumpálni a levegőt, amely ahhoz szükséges, hogy a nehéz műszerek ne húzzanak le. Másodpercek alatt kellett döntenem, mitévő legyek, de szerencsésen felértem a víz színére. Most újabb komoly próbatétel előtt állok, januárban az Antarktiszra utazom, és azt fogom vizsgálni, mennyi vegyi anyag érkezik a kontinensről az Atlanti-óceán déli részébe. Bizonyos, nem szabályszerű időközökben több az óceán vizében a szén-dioxidot elnyelő plankton, és mint ismeretes, a planktonok a magas vastartalmú vízben élnek. Mivel a globális felmelegedést egyes feltételezések szerint a levegő magas széndioxid-tartalma okozza, arra keressük a választ, mi befolyásolja a planktontermelést, és művi úton, például vasnak a tengervízbe való adagolásával tudnánk-e fokozni. Ha sikerülne valamiféle törvényszerűséget, összefüggést kimutatnunk a szóban forgó folyamatok között, ez akár arra is megadhatná a választ, mennyire felelős az ember a globális felmelegedésért. Most még nagyon messze vagyunk ettől, de úgy látom, a nyilvánosság és az illetékes szervezetek is egyre jobban odafigyelnek a kutatások eredményeire – ezért látom értelmét annak, amit csinálok.”

(Fotó: soest.hawaii.edu)

A Zselízen felnőtt hölgy mára megszokta Amerikát. „Az amerikai viselkedésmintákból csak azt vettük át, ami tetszett nekünk, például azt, hogy optimistán, magunkban bízva nézzük a világot. A többi dolgot figyelmen kívül hagytuk – már amennyire lehetett, mert ahhoz, hogy az amerikaiak szinte sosem mennek szabadságra, és csak a munkának élnek, nekünk is alkalmazkodnunk kellett. De bevásárlóközpontokba és éttermekbe alig járunk, sok időt töltünk a barátainkkal, és szinte naponta főzök. Munka után rögtön a tengerparton veszem meg a friss halat, a különböző kagylókat, rákokat, polipokat is nagyon szeretjük – igazán mindenféle értelemben elmondhatom, hogy a tengerből élünk. Előfordult párszor, hogy elgondolkoztam a hazajövetelen, de végül úgy döntöttem, hogy ha olyan országban akarok élni, ahol nemcsak szóban, hanem anyagiakban is elismerik a tudásomat, akkor a legjobb hely Amerika. A világ közepe számomra úgyis Zselíz marad, azt szoktam mondani a szüleimnek, hogy akárhová megyek is, úgy sietek ide haza, mint a tengerbe a folyók” – nyilatkozta a Vasárnap hetilapnak.

2013 szeptemberében Zselíz város díszpolgára lett.

Forrás

politikon.hu Feliratkozás a legfrissebb hírekről és frissítésekről szóló értesítésekre.
LEGKÖZELEBB
ENGEDÉLYEZEM
Share to...

Ez a weboldal sütiket használ, hogy látogatóinknak a lehető legjobb élményt tudjuk nyújtani. Ha tovább böngészi weboldalunkat, hozzájárul a sütik használatához. A testreszabáshoz kattintson a beállításokra, vagy lépjen tovább az "Elfogadom" gombra kattintva.

WeePie Cookie Allow cookie category settings icon

Sütik beállításai

Az alábbiakban kiválaszthatja, hogy milyen típusú sütiket engedélyez ezen a weboldalon. Kattintson a "Beállítások mentése" gombra a választás alkalmazásához.

OperatívWeboldalunk operatív cookie-kat használ. Ezek a sütik szükségesek ahhoz, hogy weboldalunk működhessen.

AnalitikaiAz analitikai sütik engedélyezése, mely honlapunk elemzését és optimalizálását szolgálja.

Közösségi médiaA közösségi média kiszolgáűlását célzó sütik engedélyezése, hogy harmadik féltől származó tartalmakat, például YouTube és FaceBook tartalmakat jelenítsen meg Önnek.

HirdetésA hirdetések elhelyezésének nyomon követésével kapcsolatos sütik engedélyezése, mely honlapunk elemzését és optimalizálását szolgálja.

EgyébAz összes egyéb, nem analitikai, nem közösségi média- vagy reklámcélú szolgáltatásoktól származó, harmadik féltől származó sütik engedélyezése.

WeePie Cookie Allow close popup modal icon