Jézusban kitakarta magát Isten 32

Abban a jászolbölcsőben, az emberkéz szőtte pólyában kitakarta magát Isten. Nem is fából ácsolt volt az, hanem kőbölcső, kővályú, amiből az állatok ettek. Az a születés messze nem olyan volt, amiként negédesen a szent énekekben zengik a csendes éj, szentséges éj csodáját. Nem angyalhajas, fenyőillatú éjszaka volt az. Istállószag, szegénység, kivetettség jellemezte.

Kisdedben kitakaródzó, egyetlen mindenét Földre bocsátó Isten már a születés éjszakáján eloszlatott minden illúziót. Az égig érő embercsendben és a földig, a kőbölcsőig érő Isten-csendben beigazolódott János kozmikus mélységű Igéjének megrendítő valósága:

Jézus a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt (Ján 1,11).

E drámai feszültségben indult el a világmegváltás hatalmas és egyedi históriája. Isten és Szent Fia kilépett örökkévaló komfortzónájából. A Fiú nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő volt az Atyával és a Szentlélek által örök, izzó szeretetkapcsolatban léteztek. Elindult, hogy tékozló embervilágát visszavegye a végzetes semmibe hullástól. Hogy hazavezesse a kóborló juhokat és bárányokat.

Azon a titokfejtő éjszakán, az égig érő és földre hajló mélységes szent csendben lehullott a lepel: az ember az embernek, az ember az Istennek az ősbűn okán nem képes mást adni, mint ami maradék lényege. Idegenséget, távolságtartást, kitaszítást, követ kenyér helyett, istállót otthon helyett, sötét éjszakát a szeretet melengető fénye helyett. Mert az ember egykori és mai státusza: simul iustus et peccator. Egyszerre igaz és egyszerre bűnös. Paradox, ellentmondásos létezésben tengeti, égeti napjait. De Isten a Gyermekben kilépett komfortzónájából. Le akarta törölni a bűn szégyenfoltját teremtményei homlokáról.

Két drámai éjszaka volt az emberiség történetében, Jézus történetében, a megváltás történetében.

Amikor kiderült, hogy Isten nem fogadja el az ember alkotta bűnfeltételt, a lázadás létformáját. El akarta vezetni minden teremtényét aiustusig, az emberség létformájáig. A két sorsfordító éjszaka, ami ezt végérvényesen lehetővé tette: a betlehemi jászolbölcsőt takaró szentséges éj és a feltámadás emberi tanúit nélkülöző szent éj, amikor Jézust Isten atyai keze kihozta a halál kőbölcsőjéből a Golgotán.

Így azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra lehet. Két világtörténelmet fordító szentséges éj. Amikor az üdvösség célegyenesébe fordította az ingyen kegyelem a könny, vér, halál világtörténelmét. Mindezt abban a Kisdedben, a kegyelem mustármagjában kezdte el, akit az övéi – megváltásra sóvárgó zsidó népe és az egész emberiség – nem akart be-, és elfogadni. Akik befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek (János 1,12). Így tehát a világtörténelmet önmaga fölé emelő, Isten-minőségű és értékteremtő szent hellyé lett a jászol és a kereszt.

Erre az illúziót oszlató kőkemény tényre és kegyelemre évtizedeken át magam is rácsodálkoztam. Amikor kilépve komfortzónámból, otthonomból a szentesték mélységes csendjében, szabad ég alatt szemléltem lelki szemeimmel a hatalmas titkot, a sors- és világfordító csodát.

Próbálja ki e sorok Olvasója is. Lépjen ki a karácsonyos otthonból. Érezze meg az egyszerre csillagmagas és földszintű csendet! Amikor elcsöndesedik a világ, leáll a forgalom. Az ablakokban karácsonyi fények, az otthonokban az ajándékozás felfűtött izgalma. Ilyenkor az álmélkodásra és elmélkedésre hívó csendben többet megérzünk és megértünk a lényegből. Mi is az?

Egy szép angolszász éneket dúdoltam csendsétáimon Isten-ámulásba merülve. Thomson A. Mária írta a verset 1870-ben, amit később James Walch meg is zenésített. Az Ó, Sion ébredj kezdetű dicséretben énekeljük: Mondd minden népnek elveszett juháért Mit tett a pásztor – csuda szerelem – Földig hajolt a kárhozott világért, S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Pontosan ez a nagy helycsere történt a szentséges éjen, a Holy Night, a Stille Nacht mélységes születéscsöndjében.

Csuda emberszerelemből földig hajolt a Pásztor a kárhozott világért – érted, értem.

Luther Márton és Kálvin János ezt az égengesztelő és földszentelő aláhajlást hirdette a boldog szívvel és szájjal. Ők a Születés ünnepéről szóltak. Az egyetlen, páratlan, világfordító testet öltésről. Ez a csoda az, aminek megsejtése, ünneplés csak úgy lehetséges, ha mi magunk is kilépünk a mi kis világunk komfortzónájából.

Az önzések, a sokszor csak a jóság látszatával időlegesen feltupírozott szűkös világából. Amikor a Jónak lenni jó kissé alkalmi humanizmusa képessé lesz átfordulni éves programmá, hétköznapi jósággá.

December 23-án e-mailt kaptam egy háromgyermekes, fiatal pedagógustól. „Fejcsóválva nézzük mi is környezetünket. Nem értjük, mi az örömteli a zsúfolásig megtelt városban mászkálásban, a lényegtelen csecsebecsék vásárlásában. Nem beszélve a túlzó, százezres nagyságrendet súroló vagy meghaladó ajándékok vásárlásában” – írta. Mennyi mindent kitalál a posztmodern ember, hogy önmaga és övéi közé odategye magát tárgyak, csecsebecsék, milliókat érő technikai csodák alakjában.

Hiúság vására – írta W. M. Thackeray 1848-ban. Isten szegénysége azon az éjszakán márpedig rákényszeríti Máriát és Józsefet, s a pásztorokat, hogy megelőzve a mágusokat, akik aranyat, tömjént, mirhát hoztak, a lényegig jussanak el. Az Isten-Gyermekig. A javukra, érettük kitakart, lemeztelenített valóságig. Istenig. Aki Jézusban mutatta meg önmagát. Mennyi ajándékhalmon kell ma is átküzdenie magát – a szívünkig.

A karácsony biznisz statisztikusai és haszonélvezői minden évben nyers bevételi számokkal elmondják: ilyen sokat még nem vásárolt a magyar. Mindennél többet költöttünk ajándékra. Ez a licit lenne a fő célja az ünnepnek? Micsoda félrevezetés!

Ünnepeink így jelzett haszna valójában megfosztás a lényegtől. Sokszor az ajándék fontosabb, mint az, aki miatt és aki okán egyáltalán karácsonya van a világnak.

Luther a szentséges éj titkát mindennél egyszerűbben és ütősebben fogalmazta meg: „Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál – nélküle mázsás súly a szalmaszál is”. Mázsás terheket szalmaszál könnyűvé képes átformálni ma is az a Gyermek, aki ott feküdt a jászolban. Csak jussunk el Őhozzá, Aki ma ég és föld Ura. Nem az ajándékokban van a lényeg, hanem az Isten Egyetlenjében.

Isten kilépett komfortzónájából 2000 évvel ezelőtt. Próbálj meg kicsit Te is kilépni a magadéból – csodákra fogsz lelni! Az önmagát kitakaró Isten végtelen szeretete takarhatja be jótékonyan az életed. Hogy ne légy idegen a földön, ahol élsz, se családodban, se tiéid között, legfőképpen önmagadban nem. Áldott eget ígérő embercsendet, lélekig érő Isten-csendet Kárpát-medence!

(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)

Forrás

ElőzőKövetkező

Szimpózium a Hagyományok Házában – Konstrukció – Rekonstrukció – Adaptáció 13

Szimpózium a Hagyományok Házában – Konstrukció – Rekonstrukció – Adaptáció

A Vitaszínház elnevezésű fórummal ért véget pénteken a kétnapos Konstrukció – Rekonstrukció – Adaptáció – Alkalmazott néprajzi konferencia a Hagyományok Házában.

A Hagyományok Háza megalakulásának húszéves jubileuma alkalmából az Intézmény egy vissza és előre tekintő konferenciát szervezett, ahol kiemelten a konstrukció – rekonstrukció – adaptáció hármas témaköre került fókuszba. A rendezvény alaphangulatát a hetvenéves jubileumát ünneplő Magyar Állami Népi Együttes művészei adták meg, akik nagydobronyi tánccal kedveskedtek a közönségnek. A kétnapos találkozót plenáris előadások, kerekasztal-beszélgetések, szekcióülések, az elmaradhatatlan kocsmakvíz, s koncert tették változatossá. A jeles esemény célját és tapasztalatait dr. Sándor Ildikó, a Hagyományok Háza – Népművészeti Módszertani Műhely vezetője, a konferencia ötletgazdája és főszervezője foglalja össze.

„Az elmúlt egy évtizedben két, a széles szakmát megszólító konferenciára emlékszem vissza. Az egyiket a táncházmozgalom elindulásának negyvenedik évfordulóján, Meg kell a búzának érni címmel szervezték, s a tudományos tanácskozás anyaga könyvben is megjelent. 2010-ben Hagyomány – Örökség – Közkultúra címen a népművészet helyét, jövőjét járták körül a szakemberek.

A mostani konferencia szervesen illik e sorba, s kihangsúlyoznám egyrészt a hiányérzetet, ami a szervezését elősegítette. A másik előmozdítója egy módszertani vízió volt. Az akadémikusi, kutatói szféra, a felsőoktatás szakemberei hozzá vannak szokva, hogy nagyobb plénum előtt osszák meg gondolataikat, és az előadókat fogalmi tisztaság jellemzi. A kézműves, vagy táncos szakember viszont nem feltétlenül tudja ugyanebben a formában gondolatait közkinccsé tenni. Ennek feloldására olyan munkaformákat kerestünk, ahol ők – partneri viszonyban – egyenrangúan szólalhatnak meg. Ezt segítette elő a párbeszédet előtérbe helyező World Café, a Vitaszínház, valamint a szekcióülések sora.

Azt a célt, hogy a különböző területek együtt legyenek, és együtt gondolkodjanak, elértük. Azt is érzékelem, hogy az érdemi párbeszédben nagyon fontos témákban kerestük a megoldást.

Feltettük a kérdést, mi is a viszonyunk a néprajzi forrásanyaghoz, valamint a folklorizmus milyen problémákkal szembesül az adaptáció során? Valóban, dilemmák vetődnek fel, amik újra és újra próbára tesznek mindannyiunkat, s egyúttal további gondolkodásra is késztetnek.

Szempontunk volt, hogy a kézműves terület, a táncosok, a népzenészek képviselői ne elkülönülten beszélgessenek, hanem találjunk közös témákat is. A cél és az érdek közös, hogy a jelen élhető műveltségévé tegyük mindazt, amit a népművészetből meríthetünk.”

A konferencia a nagyközönség számára is követhető. 

Forrás

Pál Ferenc atya a Pátria rádió katolikus műsorában 17

Pál Ferenc atya a Pátria rádió katolikus műsorában

A pudingpróba rövid utalás arra a bölcsességre, miszerint a puding próbája az evés. Ez a 14. századból eredő közmondás azt jelenti, hogy valaminek az értékét, minőségét vagy hatékonyságát csak akkor tudod megítélni, miután kipróbáltad. Így vagyunk Isten igéjével, a Biblia tanításával, a Jézussal való kapcsolatunkkal is – ehhez fűzi gondolatait Pál Ferenc atya, mentálhigiénés budapesti szakember.

Idén az online térben szervezik meg a Pislákoló Mécses elnevezésű előadó találkozót – Ajpek Gabriella főszervezőt telefonon kérdeztük.

Dr. Tomka Ferenc „Találkozás a kereszténységgel” című könyve rádió feldolgozásának mai témája: A Szentlélek ajándékai.

Szerkesztő-műsorvezető: Ürge Tamás. Az adást vasárnap, január 23-án sugározzák reggel hét óra öt perckor, a miseközvetítés pedig szintén holnap 11:05-kor lesz. Az egyházi műsort január 24-én, hétfőn, délután 16:05-kor ismétlik.

(sajtóközlemény)

Forrás

politikon.hu Feliratkozás a legfrissebb hírekről és frissítésekről szóló értesítésekre.
LEGKÖZELEBB
ENGEDÉLYEZEM
Share to...

Ez a weboldal sütiket használ, hogy látogatóinknak a lehető legjobb élményt tudjuk nyújtani. Ha tovább böngészi weboldalunkat, hozzájárul a sütik használatához. A testreszabáshoz kattintson a beállításokra, vagy lépjen tovább az "Elfogadom" gombra kattintva.

WeePie Cookie Allow cookie category settings icon

Sütik beállításai

Az alábbiakban kiválaszthatja, hogy milyen típusú sütiket engedélyez ezen a weboldalon. Kattintson a "Beállítások mentése" gombra a választás alkalmazásához.

OperatívWeboldalunk operatív cookie-kat használ. Ezek a sütik szükségesek ahhoz, hogy weboldalunk működhessen.

AnalitikaiAz analitikai sütik engedélyezése, mely honlapunk elemzését és optimalizálását szolgálja.

Közösségi médiaA közösségi média kiszolgáűlását célzó sütik engedélyezése, hogy harmadik féltől származó tartalmakat, például YouTube és FaceBook tartalmakat jelenítsen meg Önnek.

HirdetésA hirdetések elhelyezésének nyomon követésével kapcsolatos sütik engedélyezése, mely honlapunk elemzését és optimalizálását szolgálja.

EgyébAz összes egyéb, nem analitikai, nem közösségi média- vagy reklámcélú szolgáltatásoktól származó, harmadik féltől származó sütik engedélyezése.

WeePie Cookie Allow close popup modal icon