A Föld mélyének titokzatos régióit vizsgálták 22

A Föld mélyének titokzatos régióit vizsgálták
A Föld külső magjának és köpenyének találkozásánál olyan vékony struktúrák találhatóak, amelyek lelassítják a szeizmikus hullámok terjedését. Egy új tanulmányban Surya Pachhai, az Ausztrál Nemzeti Egyetem geológusa és kollégái ezeket az úgynevezett ultraalacsony sebességű zónákat (ULVZ-ket) vizsgálják – írja az IFLScience.

A csapat arra jutott, hogy a zónák különböző rétegű anyagokból állnak, amelyek azokból a korokból maradhattak hátra, amikor a bolygó külső része még magmaóceán volt.

A szakértők szerint bizonyos ULVZ-ket a Holdat kialakító esemény hozhatta létre.

A kutatók a szeizmikus hullámokat megfigyelve képesek következtetni a Föld belső szerkezetére. Az 1990-es években már kimutatták, hogy a hullámok a köpeny és a mag között egyes vékony régiókban lelassulnak, a zónákról azonban ekkor még keveset tudtak, és máig rengeteg a megválaszolatlan kérdés velük kapcsolatban. Többek között azt sem tudni, hogy mennyi ULVZ van a bolygó mélyén.

Tonga-Fidzsi szubdukciós zónában elég gyakran jelentkeznek mély és erős földrengések ahhoz, hogy segítségükkel a szakértők tanulmányozni tudják az ultraalacsony sebességű zónákat. Szerencsére az elmozdulások inkább oldalsó irányúak, így ritkán okoznak szökőárat. A csapat a földmozgások révén példátlan részletességgel tárta fel a Korall-tenger alatt húzódó ULVZ-ket.

Hrvoje Tkalčić, az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa szerint a legfontosabb felfedezés az, hogy a zónák rétegesek. Mivel az egyes rétegek különbözően hatnak a szeizmikus hullámokra, összetételük nagy valószínűséggel eltérő. A szakértő úgy gondolja, hogy ennek felismerése komoly előrelépés.

A kutatók szerint az ULVZ-k az egykori magamóceánokból alakulhattak ki. A földtörténet során a bolygó többször is annyira felforrósodott, hogy külső részei megolvadtak. Ilyen esemény volt többek között egy Mars nagyságú objektum 4,5 milliárd évvel ezelőtti becsapódása, ami utóbb létrehozta a Holdat.

Forrás

ElőzőKövetkező

Egy hatalmas, ezer fényév széles buborék veszi körül a Földet 9

Egy hatalmas, ezer fényév széles buborék veszi körül a Földet

A Föld egy ezer fényév széles, több ezer fiatal csillaggal körülvett üregben fekszik, egy új tanulmányban ezen struktúra kialakulását vizsgálják  – írja a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ oldala. Catherine Zucker, a Space Telescope Science Institute munkatársa és kollégái galaktikus szomszédságunk evolúcióját rekonstruálták, bemutatva, hogy egy láncreakció 14 millió éve miként vezetett el egy hatalmas, a közeli fiatal csillagok kialakulásáért felelős buborék megjelenéséhez.

„Ez egy igazi eredettörténet, most először tudjuk megmagyarázni, hogy miként kezdődött az összes közeli csillag képződése” – mondta Zucker. Az új vizsgálat egyik központi eleme egy 3D-s téridő animáció, amely megmutatja, hogy a Föld 500 fényéves környezetében a fiatal csillagok és csillagformáló régiók a Lokális Buborék nevű térrészen fekszenek. A Lokális Buborék létezéséről eddig is tudtak a csillagászok, de csak most írták le kialakulását.

A friss eredmények alapján 14 millió éve egy sor szupernóva miatt a csillagközi gáz kifelé kezdett el áramlani, létrehozva egy buborékszerű struktúrát. Ma hét csillagközi régió vagy molekuláris felhő fekszik ezen buborék felszínén.

A kutatók úgy vélik, hogy a furcsa alakú struktúra lassan, de folyamatosan nő.

A vizsgálathoz a szakértők az Európai Űrügynökség Gaia űrtávcsövének adatait elemezték.

João Alves, a Bécsi Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint amikor az első szupernóvák létrehozták a Lokális Buborékot, a Nap még messze járt. Mintegy 5 millió éve viszont csillagunk megérkezett a Tejútrendszer azon részébe, ahol a struktúra van, és most nagyjából a közepén helyezkedik el.

A kutatók már közel 50 éve felvetették, hogy galaxisunkban számos hasonló buborék lehet. Az új eredmények alátámasztják ezt az elképzelést, úgy tűnik, hogy a Tejútrendszer egy ementálihoz hasonlóan üregekkel van tele. A csapat azt tervezi, hogy folytatja a projektet, hogy kiderüljön, miként hatnak egymásra ezek a buborékok.

Forrás

Magyarországon fedezték fel 2022 első üstökösét 19

Magyarországon fedezték fel 2022 első üstökösét

Magyarországon fedezték fel az új év első üstökösét. Az eddig ismeretlen égitestet Sárneczky Krisztián fedezte fel 2022. január 2-án a Piszkéstetői Obszervatórium 60 centiméteres Schmidt-távcsövével.

„Igazán remekül indult az év a Piszkéstetői Obszervatóriumban, ahol január elseje/másodika éjszakáján egy hagyományos és egy ultragyorsan forgó földsúroló kisbolygó mellett egy új üstököst is sikerült felfedezni, 36 éve az elsőt hazánkból” – idézte fel Sárneczky Krisztián, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) munkatársa a csillagaszat.hu hírportálon hétfőn megjelent cikkében.

Mint írta, rögtön a harmadik átvizsgált képhármason feltűnt egy korábban ismeretlen, 30-40 méter átmérőjű földközeli kisbolygó.

„Ez lett a 2022 AC jelű égitest, amely december 28-án 1,1 millió kilométerre haladt el mellettünk, és a felfedezés idején már távolodóban volt” – tette hozzá.

A kutató beszámolója szerint hajnali fél 4 körül az egyik felvételsorozaton feltűnt egy újabb földsúroló kisbolygó is. Erről a 70 méter átmérőjű égitestről később lengyel csillagászok kiderítették, hogy mindössze 3 perc alatt fordul meg a tengelye körül, ami még ezeknél az apró szikláknál is rendkívül gyorsnak számít – tette hozzá a csillagász.

„Igazából még felfogni sem sikerült, hogy megvan az éjszaka második kisbolygója is, mert pár perccel később, rögtön a következő területen feltűnt egy újabb mozgó égitest, amely azonban más volt, mint az elmúlt másfél évben felfedezett ötven földközeli kisbolygó. Ez is gyorsan haladt a csillagos háttér előtt, de határozott ködösség vette körül” – írta Sárneczky Krisztián, aki az elmúlt években több száz különböző objektumot, köztük számos földközeli kisbolygót fedezett már fel a Piszkéstetői Obszervatórium Schmidt-távcsövével. „Annyira váratlan volt a ködös megjelenés, hogy elsőre azt gondoltam, a Schmidt-féle optikai rendszerben előforduló, ködös megjelenésű tükröződés (szakszóval Klingon-űrhajó) járatja a bolondját velem, vagy esetleg a kép sarkaiban apró defókuszáltság miatt elmosódott a kép. Ám a sebtében, digitálisan összeadott felvételeken más volt a ködösség szerkezete és mozgása, mint ezekben a téves esetekben lenne” – emlékezett vissza.

A csillagász ezt követően a Minor Planet Centerrel (MPC) közölte az égitest felfedezését. Mint írta, ez a feltétele annak, hogy a megtaláló személyről nevezzék el az üstököst.

Beszámolója szerint hamarosan a megerősítő felvételek is elkészültek, és mivel ezeken is határozottan ködös volt az égitest, és még egy rövid csóva is látszott nyugat felé, elindította az évtizedek óta várt folyamatot. A csillagász elektronikus levelei alapján az égitest előbb felkerült a földközeli kisbolygókat megerősítő oldalra, majd pár perccel később az MPC munkatársa átrakta az égitestet a lehetséges üstökösöket feltüntető oldalra.

A beszámoló szerint megtalálása idején az üstökös mindössze 60 millió kilométerre volt bolygónktól, miközben egy átlagos kométát a Jupiter naptávolságában (750 millió kilométer) vagy még messzebb szoktak felfedezni. Keringési iránya ellentétes a bolygók keringési irányával, és pályasíkja is nagy szögben, 63 fokkal hajlik a Föld pályasíkjához.

„Valószínűleg minden idők egyik leghalványabb, parabola közeli pályán járó üstököse akadt a hálómba, amely gyorsan közeledett felénk, így egy hónappal korábban jóval halványabb, két hónappal ezelőtt pedig még a legnagyobb keresőtávcsövek számára is elérhetetlen volt” – jegyezte meg a kutató, aki írt arról is, hogy az üstökös maximális fényessége 50 ezerszer lesz kisebb annál, hogy szabad szemmel is megpillantható legyen. A felfedezést követően Európából, Amerikából és Ázsiából is megfigyelték a kicsi, gyors mozgású üstököst.

„Végül január 7-én hajnalban, egy újabb átészlelt éjszaka utáni alvás közben jött a megváltó hír, hogy hivatalosan is a nevemre vehetem a 2022-es esztendő első, C/2022 A1 jelű üstökösét” – írta a csillagász.

Ezzel Kulin György (1942) és Lovas Miklós (1942–1986 között öt felfedezés) után Sárneczky Krisztián a harmadik magyar csillagász, akiről üstököst neveztek el.

(MTI)

Forrás

politikon.hu Feliratkozás a legfrissebb hírekről és frissítésekről szóló értesítésekre.
LEGKÖZELEBB
ENGEDÉLYEZEM
Share to...