Mikor dőlt el Erdély sorsa? Az elfelejtett december 22. – Borbély Zsolt Attila írása az Erdély.ma portálnak 39

Mikor dőlt el Erdély sorsa? Az elfelejtett december 22. – Borbély Zsolt Attila írása az Erdély.ma portálnak
Nicolae Ceausescu 1989. december 22-i bukása után csodálatos terebélyesedésnek indult a szabad sajtó. A politikai szabadság első euforikus napjaiban az évtizedes fizikai és szellemi kiéheztetést követően mindenki szomjúhozta az igaz szót, mint sivatagi vándor az éltető, tiszta vizet. Román emberek vásároltak magyar újságot (is), azzal, hogy majd a szomszéd lefordítja. 1990 januárjában indult útjára két ifjúsági lap Temesváron, a Vétó, a Temisz lapja, valamint a Diákfórum, a TMD sajtóorgánuma.

Utóbbi hasábjain jelent meg egy történelmi visszatekintésű szöveg benne egy súlyos tárgyi tévedéssel, amit a korrektorok nem szúrtak ki: „amikor 1918-ban, Trianonban” szétdarabolták Magyarországot, stb.

1918. december 1. és 1920. június 4. között lezajlott Magyarország idegen megszállása, több rendszerváltás, 133 napos kommunista terror, majd annak megtorlása, a rablóbékéhez vezető tárgyalások, megkezdődött a Horthy Miklós nevéhez fűződő konszolidáció.

Miért írta le a Diákfórum publicistája az idézett mondatot?

Mert a román propaganda, a román oktatás, a román nemzetideológia azt sulykolta évtizedeken keresztül fittyet hányva a történelmi tényeknek, hogy 1918. december 1-én dőlt el Erdély sorsa.

Holott ekkor csak egy nagygyűlésen mondta az összegyűlt román tömeg, hogy Romániához kívánnak tartozni. 

A magyar történelmi köztudat azóta sem integrálta azt a tényt, hogy 1918. december 22-én hasonló nagyságrendű magyar tömeg Erdély Magyarországhoz tartozása mellett állt ki Kolozsváron.

December 1. hivatalos román olvasata az, hogy ekkor történt a „Nagy Egyesülés”.

Van ennek a dátumnak egy „magyar” balliberális olvasata, mely szerint azért került sor e népgyűlésre és azért csonkították meg a történelmi Magyarországot, mert a magyar vezetés nem bánt kellő empátiával a kisebbségeivel. Ez az önhibáztató, önmarcangoló megközelítésmód nem veszi figyelembe, hogy az akkori Európában példaértékű volt a Deák-Eötvös-féle 1868-as kisebbségi törvény, és azt sem, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában összehasonlíthatatlanul jobb sorsa volt az „elnyomott” kisebbségeknek, mint 1920 után az idegen elnyomás alá került magyar kisebbségnek.

De nézzük magyar nemzeti szempontból ezt a dátumot s azt, ami előtte és utána történt: egymillió magyar katona lefegyverzését, az ország szinte puskalövés nélküli átengedését a betörő román, cseh és szerb megszállóknak, a Székely Hadosztály megalakulását, hősies harcát a román hadsereggel szemben, aminek végül az vetett véget, hogy a hadosztály katonái két tűz közé szorultak, hátukba kerültek a kommunisták, szemből támadtak a románok.

Mindebből a legfőbb tanulság az, ha idegen érdekeket szolgáló kalandorok kerülnek az ország élére, annak katasztrófa lesz a vége.

A magyar ellenzék (leszámítva a Mi Hazánk Mozgalmat) hőst lát az országot szétprédáló Károlyi Mihályban és társaiban, illetve diabolikus figurát a menthetőt mentő, Magyarországot talpra állító Horthy Miklósban. Ugyanezek az emberek feloldanák a maradék magyar szuverenitást az Európai Egyesült Államok lázálomszerű képződményében, megállítanák az utóbbi évtized tudatos nemzetépítését, legyen szó külügyről, határok feletti nemzetegyesítésről, a migrációval szembeni ellenállásról, mindenben elfogadnák a brüsszeli ukázt, a rezsiharctól az LMBTQXYZ-propagandáig.

Röviden fogalmazva, azt a maradék Magyarországot is tönkre tennék, ami elődeik rombolása után megmaradt. Mert ezek ugyanazok: zsoldosok, komprádorok, egy idegen, nemzetellenes hatalom távirányított bábjai. Ezeket minden erővel távolt kell tartani a hatalomtól.

A szerző politológus, az Erdély.ma főmunkatársa
Forrás

ElőzőKövetkező

Vasile DîncuTemesváron: jelen pillanatban nem kell háborútól tartanunk 9

Vasile DîncuTemesváron:  jelen pillanatban nem kell háborútól tartanunk

Vasile Dîncu védelmi miniszter úgy nyilatkozott pénteken Temesváron, hogy jelen pillanatban nem kell háborútól tartanunk, de mivel Románia közelében konfliktusos helyzet állt elő, az országnak fel kell készülnie a konfliktus különböző ‘mellékhatásaira’, például egy lehetséges migrációra.

Vasile DîncuDîncu aradi és temesvári helyőrségeknél tett tájékoztató jellegű látogatást pénteken, ebből az alkalomból nyilatkozott a kérdésről.

A védelmi miniszter hangsúlyozta, hogy ‘a rémhírek állításaival ellentétben’ nem kell attól tartani, hogy Románia belép egy háborúba. ‘Két nappal ezelőtt Stoltenberg NATO-főtitkár azt mondta, a NATO nem fog katonailag reagálni az Orosz Föderáció ukrajnai beavatkozása esetén, mivel a NATO-szerződés értelmében csak akkor avatkozhat be, ha egy tagországot ér fenyegetés. Jelen pillanatban Ukrajna nem NATO-tagállam, de persze a nemzetközi közösség más formában reagálni fog’ – szögezte le Vasile Dîncu.

A miniszter ugyanakkor hozzátette, Románia közelében konfliktusos helyzet állt elő, ezért az országnak fel kell készülnie a ‘mellékhatásokra’, ami lehet például migráció, gazdasági blokád vagy akadozás az európai energiaellátásban.

Forrás

Felmérik a kolozsvári Bánffy-palotát 9

Felmérik a kolozsvári Bánffy-palotát, hogy háromnegyed részét visszaszolgáltassák egy vállalkozó örököseinek

A Kolozs megyei önkormányzat felméri és feltérképezi a Kolozsvár főterén álló Bánffy-palotát, hogy az épület mintegy háromnegyed részét visszaszolgáltathassa Nicolae Rosca vállalkozó örököseinek.

Amint az Actualdecluj.ro helyi hírportál közölte: az önkormányzat csütörtöki ülésén hozott határozatot az épület felméréséről és felosztásáról, hogy az egyes részek új tulajdonosait be lehessen vezetni a telekkönyvbe. A portál idézte Alin Tiset, a megyei önkormányzat elnökét, aki a tanácsülésen elmondta: az örökösök korábban elutasították az önkormányzat kártérítési javaslatát, és ragaszkodtak az ingatlanrész tényleges tulajdonba vételéhez. Amint az önkormányzati határozat jogi alátámasztásában szerepel – melyet az Actualdecluj.ro portál közölt – az önkormányzatot egy 2019-ben hozott jogerős bírósági ítélet kötelezte az osztozkodásra, és az ehhez szükséges lépések megtételére.

Simona Gaci a Kolozs megyei önkormányzat jegyzője az MTI-nek megerősítette: a bíróság 1999-ben állapította meg jogerős ítéletben Nicolae Rosca örököseinek a tulajdonjogát. Hozzátette azonban: az ingatlanrész visszaszolgáltatását megnehezítette az a tény, hogy az épületet időközben átalakították, ma már nincsen meg az a belső tagolása, amely alapján érvényesíteni lehetne a restitúciós határozatot. Ezért van szükség a tulajdonrészek azonosítására.

Vákár István, a Kolozs megyei önkormányzat alelnöke az MTI-nek elmondta: az önkormányzat tiszteletben tartja a tulajdonjogot, elfogadja a restitúciót, de szeretne megegyezni az örökösökkel a tulajdonrészük megvásárlásáról. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténhessen, szükséges a jelenlegi kusza jogi helyzet tisztázása. Ezt a célt is szolgálja a csütörtökön hozott önkormányzati határozat.

Az 1990-es években lezajlott restitúciós per során a bíróság elfogadta a Rosca-család által bemutatott bizonyítékokat arról, hogy Nicolae Rosca vállalkozó az 1948-as kommunista államosítás előtt az értékes műemlék mintegy háromnegyed részére szerzett tulajdonjogot.

A palota korábbi tulajdonosa, későbbi résztulajdonosa, Bánffy Dénes báró, Nicolae Rosca Szeben megyei vállalkozóval 1927-ben építtetett mozit a palota belső udvarára. A mozit a dúsgazdag vállalkozó működtette, aki – a Pressone.ro portál korábbi riportja szerint – sokszor pénzzel segítette ki az elszegényedett bárót. Az adósságokat a báró a palota egy-egy lakosztályának az átadásával törlesztette. A Rosca-örökösök a restitúciós per során több olyan, 1947-ből és 1948-ból származó adásvételi szerződést, közjegyzői végzést mutattak be, amelyekben Bánffy Dénes átadta Nicolae Roscának a palota egy-egy lakosztályát. A peranyag része volt a báró 1958-as végrendelete, amelyben ingó és ingatlan vagyonát Nicolae Roscára hagyta.

Amint Weisz Attila művészettörténész az egyik tanulmányában összefoglalta: a kolozsvári Bánffy-palotát Bánffy György, Erdély gubernátora építtette 1773 és 1786 között Johann Eberhard Blaumann böblingeni származású építész és kőfaragó tervei alapján. A gubernátor a palotában fogadta 1817-ben az Erdélybe látogató I. Ferenc császárt, és feleségét Karolina Augusztát. Ferenc József császár és király 1852-ben és 1887-ben is vendégeskedett a palotában.

A palota mai képe az 1960-1970-es évek helyreállításai során alakult ki. Ekkor bontották le a palota udvarára épített mozit. Az értékes műemlék az 1970-es évek elejétől a Kolozsvári Művészeti Múzeumnak ad otthont.

Forrás

politikon.hu Feliratkozás a legfrissebb hírekről és frissítésekről szóló értesítésekre.
LEGKÖZELEBB
ENGEDÉLYEZEM
Share to...

Ez a weboldal sütiket használ, hogy látogatóinknak a lehető legjobb élményt tudjuk nyújtani. Ha tovább böngészi weboldalunkat, hozzájárul a sütik használatához. A testreszabáshoz kattintson a beállításokra, vagy lépjen tovább az "Elfogadom" gombra kattintva.

WeePie Cookie Allow cookie category settings icon

Sütik beállításai

Az alábbiakban kiválaszthatja, hogy milyen típusú sütiket engedélyez ezen a weboldalon. Kattintson a "Beállítások mentése" gombra a választás alkalmazásához.

OperatívWeboldalunk operatív cookie-kat használ. Ezek a sütik szükségesek ahhoz, hogy weboldalunk működhessen.

AnalitikaiAz analitikai sütik engedélyezése, mely honlapunk elemzését és optimalizálását szolgálja.

Közösségi médiaA közösségi média kiszolgáűlását célzó sütik engedélyezése, hogy harmadik féltől származó tartalmakat, például YouTube és FaceBook tartalmakat jelenítsen meg Önnek.

HirdetésA hirdetések elhelyezésének nyomon követésével kapcsolatos sütik engedélyezése, mely honlapunk elemzését és optimalizálását szolgálja.

EgyébAz összes egyéb, nem analitikai, nem közösségi média- vagy reklámcélú szolgáltatásoktól származó, harmadik féltől származó sütik engedélyezése.

WeePie Cookie Allow close popup modal icon